Hogy mennyire tud vicces lenni az Európai Unió, vagy általában véve a politika, azt döntse el mindenki maga. A karikatúrák viszont csodákra képesek, felkerekedtem hát, hogy megnézzem a „Benne vagyunk az EU-ban” című vándorkiállítást Sárospatakon.

Karikatúra? Egyrészt hatalmas fejek, fülek, vagy szemek és aránytalanul csenevész test. Esetleg a történelemkönyvek szórakoztató illusztrációi a hidegháborúról, amiket az órai una-lom közepette nagy élvezettel lehetett tanulmányozni. Vagy egy szélsőséges eset, az Uborka című műsor a ’90-es évekből, amit gyerekkoromban is élvezettel néztem, jóllehet egy szót sem értettem belőle. Az volt a mi Teletabink, Torgyán József alakja mai napig hűen él memóriámban. A 2009 óta az országot járó, tagságunk 5. évfordulójára összeállított tárlat mindenesetre mást nyújtott.

Június utolsó hétvégéjén, az EU-s elnökség végéhez közeledve hatalmas búcsút rendeztek a Duna fővárosi szakaszának mindkét partján. Rengeteg program, színes kiállítók, ízletes ételek és tömeg várta a látogatókat.
Lassan a végéhez ér a korábban végtelennek hitt elnökségi félév. Rengeteg minden történt hat hónap alatt, nehéz feladat elé állítva a szervezőket és a döntéshozókat egyaránt. Egy korszak, ha mégoly rövid volt is, de lezárul kis hazánk életében, ideje hát körülnézni és mérleget vonni.
Rendkívül feszült nemzetközi légkörben vette át Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnöki posztját.

  Mi a felelőssége Európának a világ katasztrófák, háborúk és szegénység által sújtott régióval szemben? Segítenünk kell? Mennyit, mikor és kinek? És kik akarnak Európában segíteni? Elmennél hónapokra Haitira ételt osztani?
Ezek a kérdések most különösen aktuálisak, amikor a világot folyamatos természeti katasztrófák sújtják, Európa közvetlen környezetében háborúk dúlnak, és a fejlett világ lassan teljesen lemond egy teljes kontinensről, Afrikáról. Mit tehet, és mit kell tennie a szintén válsággal sújtott Európának?
Az EU saját magáról alkotott képe szerint a válasz egyértelmű: segíteni, ahol csak lehet, emberi életeket menteni és erősíteni a nemzetközi szolidaritást. AZ EU a világ második legnagyobb humanitárius segélyezője. Ezt a szerepet szeretné továbberősíteni az Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest felállításával, amely lehetővé tenné európai önkéntes csapatok működését a humanitárius katasztrófák sújtotta övezetekben. Az EU tehát egy „brand”-et épít, amely mind kifelé, mind pedig az európaiak irányába láthatóbbá és elismertebbé teheti az Unió humanitárius tevékenységét, összefogja és koordinálja azt.

 Informális ülés Debrecenben, hazai pálya. Remek. Nem kell utaznom két-három, a késésekkel együtt akár négy órát, talán öt óra alvást is megengedhetek magamnak előző éjszaka. Előbb a móka, aztán a munka - Hortobágy, majd a cívisvárosi Kölcsey Központ.
Május 30., Hortobágy: enyhe szél, verőfényes napsütés, a taft is tart még, lelkes helyiek, rengeteg politikus, no meg újságíró. Úgy leptük el a pusztát, mint régen a betyárok a csárdát. Volt itt minden, fogatozás, őshonos állatok megtekintése, pásztortárlat, lovas- és íjászbemutató. Az angol kolléga nem is győzött „ájkántbelívitezni”. Sosem gondoltam volna, hogy komoly politikusokat egy sikeres íjlövés után ujjongó gyerekként fogok látni. Mindenki remekül érezte magát, gimis-kirándulás hangulata volt az egésznek, öröm és boldogság.

Az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségének programjaihoz kapcsolódva indult el hazánkban az Európai Bizottság „Back to school/Vissza az iskolába” sorozata. Több mint száz uniós tisztviselő látogatta meg egykori középiskoláját, hogy személyesen ossza meg uniós tapasztalatait, és így vigye közelebb Európát a fiatalokhoz. Az Európai Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságának egyik asszisztense, Temesvári Csilla látogatott el a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba Szegeden.
Büszkén léptem be egykori iskolám kapuján. Szerencsére nem egy átlagos, év végi “tézéírós” nap volt, hanem a már hagyománynak mondható Tavaszi Kulturális Fesztivál kellős közepe. Mindenhol jelmezes tizenévesek, akik előadásaikra, élőképeikre készültek. A programot olvasgatva láttam, hogy a tematikus napok is megmaradtak: együtt a színház és a költészet, másik napra estek a könnyű- és komolyzenei előadások. Minden nap a diákok filmjeit vetítették, zsűrizték. Ugyanaz a lendület fogadott diákok és tanárok részéről egyaránt, mint régen.

Király Eszter és Tóth Enikő videótudósítása a különleges programokban gazdag Liszt-maratonról:

Május elején alföldi subába öltöztették a brüsszeli pisilő emberke szobrát. A Manneken Pis, Brüsszel jelképe valójában egy 58 centiméteres bronz szökőkút szobrocska, ami egy medencébe pisilő kisfiút ábrázol. A szobor különlegessége, hogy hivatalos öltöztetővel és több mint hétszázféle ruhadarabbal rendelkezik. Viselt többek között Elvis Presley, Mickey egér és Mikulás jelmezt is, a futball Európa Bajnokság idején pedig hagyományosan focista mezbe öltöztetik.
Amíg hazánk tölti be az Európai Uniós soros elnökséget, a szobrot négy alkalommal is magyar viseletbe bújtatják. Januárban, az elnökség tiszteletére piros huszár egyenruhát viselt, amit legközelebb júniusban fog hordani. Március 7-én matyó öltözetet, május 2-án pedig alföldi subát kapott, ami miatt cseppet sem irigyli őt senki, aki próbált már nyár elején, tűző napsütésben gyapjúból készült kabátot viselni.

Az Európai Unió „fővárosában”, Brüsszelben az EU intézményei nyílt napot és különféle programokat tartottak május 7-én, a két nappal későbbi Európa Nap alkalmából. Az itt különösen szokatlanul meleg idő sokakat csalogatott ki a rendezvényekre.
Már a tíz órai nyitáskor is nagyjából százan vártak a Justus Lipsius épület előtt, idővel azonban csak nagyobb lett a tömeg. A látogatókat először egy film várta, amelyből négy nyelven tudhatták meg a nézők, mi a különbség az üléseit az épületben tartó két intézmény, az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács és a szakminiszterek alkotta Európai Unió Tanácsa („a” Tanács) között. A videóban többek között a magyar Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára is szót kapott, hogy az iparpolitikai eredményekről beszéljen.
Ezután idegenvezetéssel kísért túrán mutatták be az épületet, amelyet a korában Erasmussal vetekedő népszerűségű filozófusról, a XVI. század második felében élt Justus Lipsiusról neveztek el. A látogatók többek között megnézhették az európai integráció elősegítőinek osztott Nagy Károly-díjasok (köztük a magyar Horn Gyula és Konrád György) arcképeivel díszített folyosót, és azokat az üléstermeket, ahol a találkozókat tartják.

Az Európa Nap debreceni programjáról kell egy tudósítás. Rendben. Május 7., irány a Baltazár Dezső tér. Ekkor még nem számítottam rá, hogy egy zsák ajándékkal térek haza. Lassan meg kellene szoknom, hogy az EU-elnökség rendezvényeire utazótáskával kell menni.
Amikor kiértem a debreceni MODEM melletti térre, kissé megijedtem. A pillanatkép a következő volt: szórólapokat, lufikat az égbe repítő szél, könnyed zene, kevés ember, lelkes szervezők. A rendezvény lényege az volt, hogy szórakoztatva tájékoztassák a kilátogatókat az unióról. Kérdőíveket kellett kitölteni, cserébe pecséteket kaptunk, ha betelt a „pecsétes lap”, ajándékokra lehetett váltani, amelyek értéke a pecsétek számával egyenes arányban nőtt.
Rendíthetetlenül kezdtem tehát karikázgatni, némi segítséget alkalomadtán kértem a rendezőktől. Meglett az első ajándékom, egy kézmelegítő. Jól fog jönni a hideg, hosszú téli estéken, amikor a FESZ-es cikkeimet fogom újra és újra olvasgatni. Nem elégedtem meg viszont ennyivel, a főnyereményre pályáztam. A már untig emlegetett „pecsétes lapot” egy ládikába kellett dobni. Ebből sorsoltak, óránként.

Amikor a Néprajzi Múzeum aulájába léptem, minden úgy nézett ki, ahogy a filmeken látni. Mindenki jól fésült, mindenkin tökéletesen állt az öltöny, a kosztüm, a szemüvegek szára pedig szigorúan passzolt a stólákhoz és nyakkendőkhöz. Belehallgatva az első beszélgetésbe, kiderült, aki az audiovizuális iparban próbál boldogulni, annak ennél apróbb részletekre is oda kell figyelnie. A video-megosztó oldalak és az okos telefonok korában számtalan, eddig nem ismert kihívás vár a digitális szakemberekre.
A magyar soros elnökség és az Európai Bizottság budapesti konferenciája az audiovizuális jövőről szólt.

Az iparpolitikáról szóló miniszteri ülés volt az első, ahová végre én is eljutottam. A szerkesztőség tagjai rendszeres beszámolóinak olvasása nyomán már volt némi fogalmam arról, hogy mire is számíthatok. És szerencsére nem ért csalódás: a helyszín valóban elegáns, tényleg profi újságírókként kezelnek bennünket, és a pogácsa is finom. Összességében tehát minden feltétel adott az érdemi munkához – nemcsak nekünk, de a politikusoknak is.
Belenézek a programba, hogy meggyőződhessek róla, pontosan mikor is történik majd a nap folyamán mindaz, amiért a város megtelt rendőrökkel, szervezőkkel, sajtósokkal, politikusokkal, és ki tudja még kikkel. Kiderül, az első ülés félórás. Kicsit zavarba jövök: arra ugyanis már az általános iskola matek órái is megtanítottak, hogy fél óra semmire sem elég. Negyvenöt perc sem sok mindenre…

Május 1-je éve óta nem csupán a munka ünnepe miatt nevezetes; hanem azért is, mert 2004-ben ezen a napon tíz új tagállammal - köztük Magyarországgal - bővült az Európai Unió közössége A csatlakozás óta eltelt hét esztendő, túl a számmisztikai alapvetéseken, egy átmeneti tanulóidőszak végét is jelenti. A munkavállalók nemzetközi napjával és a májusfaültetéssel egy időben, ugyanis minden olyan uniós korlátozás megszűnt, amely a közép-kelet-európai országok lakóinak legális és EU-konform foglalkoztatására vonatkozott. Vagyis, mostantól a magyar munkavállalók az Unió területén bárhol szabadon dolgozhatnak, így természetesen Németországban és Ausztriában is.
Ráadásul, hazánk éppen ebben a ciklusban tölti be a soros elnöki tisztséget is. A lisszaboni szerződés elfogadása óta ez a feladat valamivel kisebb megterhelést jelent, mint korábban, ám még mindig tartja magát az a közhely, amely szerint a csatlakozás mellett, ez az igazi EU próbatétel.

Április 15., péntek reggel háromnegyed hat, Kossuth tér. Nagyon hideg. Kinek jut eszébe péntek reggel ötkor kelni azért, hogy három órával később egy másik városban álljon munkába? Nos, az újságírók egy külön kategória. Nem volt mit tenni, összeszedtem magam, és irány a Néprajzi Múzeum lépcsője, hogy onnan eljussak a telekommunikációs miniszterek balatonfüredi tanácskozására.
Izgalmasnak ígérkezett a program, mert végre új helyszín is bemutatkozott. Az odajutást a Külügyminisztérium biztosította. Azt mondták, lesz sajtóbusz, ami levisz és vissza is hoz.
Gondoltam, a buszon hunyok még egyet, senki nem veszi majd észre. Ehhez hozzátartozik, hogy a busz nálam a nagy, 45 fős járművet jelenti, legalább három tengellyel, böszme nagy motorral. Volt is nagy meglepetés, amikor pontban háromnegyed hatkor az Alkotmány utcából kifordul négy darab fekete, sötétített üvegű Volkswagen kisbusz.

Húsvét vasárnap különösen aktuális lehet Mikola Orsi, Fiókalesen című írása, amely még a program indulásakor készült. Jó nosztalgiázást mindenkinek!

Egy tavaszodó, délelőtti nap, huszonegynéhány újságíró-fióka kelt ki a tojásból az Európa Pont fészkében: bemutatták azokat a tehetséges fiatalokat, akik a magyar soros elnökség alatt a már repülni tudó újságírók között tudósíthatnak a magyar soros elnökség eseményeiről.  Elég sok madár gyűlt össze, kamerákkal és mikrofonokkal, hogy a tojáshéjból épp kikelt fiókákat szemügyre vegye, s meghallgassa a védőszárnyakat kiterjesztők és az első repülések megtételénél segédkezők dicsérő szavait: a kismadaraknak sok feltételnek kellett eleget tenniük, s több mint 150 másik, szintén tehetséggel bíró fiókát kellett túlszárnyalniuk.

A Fiatal Európa Szerkesztőség tudósítójaként a közelmúltban az EU-USA bel- és igazságügyi miniszteri találkozóján jártám Gödöllőn. Mivel az eseményen az Egyesült Államok belügyi tárcavezetője és főügyésze is részt vett, a biztonsági intézkedések messze felülmúlták az eddig tapasztaltakat.
Lassan már egészen rutinosan járunk sajtótájékoztatókra és protokolleseményekre, így a biztonsági ellenőrzésekhez is kezdünk hozzászokni. A mostani konferencia azonban felülmúlta az eddigi összes eseményt együttvéve. A résztvevők illusztris névsorát olvasva azt előre lehetett sejteni, hogy nem lesz egyszerű bejutni a médiaközpontba, vagyis a Művészetek Házába, és ez így is lett.

Az áprilisi informális versenyképességi Tanács-ülés második napja nem bővelkedett az izgalmakban, nem várt érdekességet mégis tartogatott...
…mostanában sokat lehetett hallani egy új hazai fejlesztésről, a lánc nélküli bicikliről, amely még abban, a híres magyar találmányokat felvonultató kisfilmben is helyet kapott, amelyet a gödöllői médiaközpontban rendszeresen levetítenek az újságíróknak. Az újfajta kétkerekűt a riporterek ezúttal élőben is megcsodálhatták, sőt ki is próbálhatták.
Mivel a járgányra felügyelő őr elmondta, hogy a prototípus nagyjából 800 ezer forintba kerül, így először csak félve nézegettem a biciklit Kis idő elteltével, persze én is felbátorodtam, és nyeregbe pattantam.

Vajkai Edina és Endrődi Gábor interjúja Andor Lászlóval:

 Az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásáért felelős tagja, Andor László Gödöllőn, a szociális és családügyi tárca vezetők informális tanácskozást követően beszélgetett a Fiatal Európa Szerkesztőség tudósítóival.

Hallottunk már arról, hogy a gödöllői miniszteri informális ülések a sajtó számára meglehetősen unalmasak. A miniszterek, ha veszik a fáradtságot, hogy interjút adjanak, akkor sem biztos, hogy megtudhatunk tőlük érdemi válaszokat.
A mai napon, miután a már jól beharangozott pogácsát megkóstoltam, egy másik furcsaságra figyeltem fel. Mégpedig arra, hogy a megérkezés után mennyire nehezen indult meg az ülés. Persze ez érthető is, hiszen mindenki fáradt, örül, hogy csacsoghat más országok minisztereivel, de akkor is inkább tűnt az egész egy iskolás osztálykirándulásnak, ahol a tanító bácsi (jelen esetben az elnöklő Cséfalvay Zoltán államtitkár) megpróbálja elcsendesíteni a zsizsegő fiatalokat. De azután sikerült, és elkezdődhetett a munka, ami magával vonta a sajtószobában levő képernyők elsötétedését is.

Április 8-a a Nemzetközi Roma Világnap. A dátumválasztás 1971-et idézi, amikor Londonban e napon ült össze az első roma világkongresszus. Az, ahol a roma nép zászlaját és himnuszát is elfogadták. Idén ez a dátum a Budapesten megrendezett V. Európai Roma Platform második napjával esett egybe…
…péntek délelőtt napsütés, de metsző szél fogadja a Néprajzi Múzeumhoz látogató uniós roma szakpolitikusokat, akik aktuálisan azért szorítanak, hogy az Európai Bizottság júniusban hivatalosan is elfogadja a „tagállami roma integrációs stratégiák európai keretrendszerét”. Ez a dokumentum hangolná ugyanis össze a tagállamoknak a romák befogadása érdekében hozott intézkedéseit.

Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy tudjuk, milyen fontos esemény egy nemzetközi szerződés aláírása. És nem kell divattervezőnek lennünk, hogy tudjuk: az öltöny női párja, a kosztüm örök divat. Az összefüggés e két tény között nem csak az, hogy az elegancia mindenkori résztvevője a kontraktusok ünnepélyes aláírásának, hanem hogy mindkét dolog tekintetében csúnyán mellé lehet nyúlni, ha nem vagyunk elég körültekintőek.
Nem az uniós környezetvédelmi miniszterek március 25-i ülésén aláírt, Mura-Dráva-Duna bioszféra rezervátum létrehozását célzó ötoldalú dokumentumban van a hiba. Nem is az azt aláíró magyar, osztrák, szlovén, horvát vagy szerb tárcavezetők öltözéke miatt landolt az állam a padlón. Hanem ahogy a férfiak egy kézlegyintéssel mondani szokták: nő van a dologban.

Sokan és sokat írtunk már arról, mi és hogyan történik az elnökségi események alatt. Volt szó köztársasági őrezredről, Gödöllőről, politikusokról, ülésekről. Szinte mindenhol ott voltunk, mindenről és mindenkiről beszámoltunk az elmúlt egy hónapban. Egy valamit azonban kifelejtettünk: mi van velünk, újságírókkal? Következzen hát a zsurnaliszták körképe innen, a gödöllői kastély árnyékából.
Reggel fél 10. Újságírók hada várja, hogy begördüljenek a minisztereket szállító buszok a kastély elé. Helyezkedő emberek kamerával, fényképezővel, tollal a kezükben. Köztük vagyok én is. Mindenki szeretné a legjobb helyet megszerezni, hogy a legjobb felvételeket készítse. Megérkeznek a delegációk, lezajlik a nyilvános rész, visszavonulunk a központba. Megírjuk a cikkeket, elkészítjük a beszámolókat. Dél van, a sajtótájékoztató fél 5-kor kezdődik. Járatlan vagyok: mit lehet ilyenkor csinálni, mivel ütik el a tapasztalt újságírók az idejüket?

A védelem továbbra is kiváló a Grassalkovich-kastély és a gödöllői sajtóközpont körül. Önállóan nem közlekedhettünk a két épület között és végig neonmellényes őrezred-tagok figyeltek minket. Frusztráló.
Az oktatási miniszterek informális ülése elsősorban az aktív állampolgárságra nevelés és az önkéntesség körül forgott. Az oktatási miniszterek, államtitkárok, tanácsadók és egyéb tisztséget betöltő delegáltak érkezésekor többen is „letámadták” Androulla Vassiliou-t, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, többnyelvűségért és ifjúságért felelős biztosát, és Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárt.

Civil Fórum az egészségügyről? Jaj, megint jönnek a rezidensek és elmesélik, hogy nekik még a tanároknál és az utcaseprőknél is rosszabb, aztán eljön még néhány harcos szakszervezetis, akik a magasabb nővérbérekért emelik fel a hangjukat… Nagyjából ezek a gondolatok keringnek a fejemben, amíg az Európa Pont előtt ácsorgok március 16-a napfényes délelőttjén.
Nem így történik. Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője és Bakos Piroska, az EU-elnökség szóvivője rövid üdvözlés után átadják a szót Dr. Szócska Miklósnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, aki szinte rögtön tovább is adja a kezdeményezést a közönségnek.

Hiába a vízkészletekért és a felmelegedésért aggódó 27 uniós tagállam, valamint több EU-n kívüli állam szakminiszterének részvétele, egy ötoldalú megállapodás, a japán szökőár ügye, még mindig úgy tűnik, hogy a környezetvédelem politikailag túlságosan puha téma ahhoz, hogy igazán széleskörű érdeklődésre tartson számot. Legalábbis ez derült ki a környezetvédelmi tárcavezetők március 25-i informális ülése után.
A pénteki, „vizes” napot (szombaton a széndioxid kibocsátás csökkentése és az éghajlatvédelem volt a központi téma – a szerk.) lezáró sajtótájékoztatón ugyanis meglehetősen foghíjas széksorokkal nézett szembe a házigazda vidékfejlesztési miniszter, Fazekas Sándor, az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának vezetője, a német Karl Falkenberg és Bakos Piroska, elnökségi szóvivő.

Élénken él bennem a kép, ahogy izgatottan beszélgettünk barátaimmal egy sör mellett a közelgő elnökségről és tessék, már lassan a felén is túl vagyunk. Prioritások, dossziék, benchmarkok: Ódor Bálint EU ügyekért felelős helyettes államtitkár értékelte az elnökség eddigi teljesítményét a Magyar Külügyi Intézetben.
Kezdjük mindjárt a számokkal, 60 magyarországi esemény és majdnem 900 tanácsi ülés, amit már a hátunk mögött tudhatunk. Különösen fontos volt a március 15-ei, amikor lezárult a gazdasági kérdéseket tartalmazó úgy nevezett „hatos” jogszabálycsomag (mivel hat jogszabályt tartalmaz) vitája a Tanácsban.