Április 8-a a Nemzetközi Roma Világnap. A dátumválasztás 1971-et idézi, amikor Londonban e napon ült össze az első roma világkongresszus. Az, ahol a roma nép zászlaját és himnuszát is elfogadták. Idén ez a dátum a Budapesten megrendezett V. Európai Roma Platform második napjával esett egybe…
…péntek délelőtt napsütés, de metsző szél fogadja a Néprajzi Múzeumhoz látogató uniós roma szakpolitikusokat, akik aktuálisan azért szorítanak, hogy az Európai Bizottság júniusban hivatalosan is elfogadja a „tagállami roma integrációs stratégiák európai keretrendszerét”. Ez a dokumentum hangolná ugyanis össze a tagállamoknak a romák befogadása érdekében hozott intézkedéseit.
Az út másik oldalán, a Kossuth-szobor mellett már gyülekezik a tömeg. Romajogi szervezetek szerveznek békést tüntetést az európai roma-ellenességgel szemben. Mellettem két, fiatalokból álló csoport színes transzparenseket készít, és ingyen ölelést osztogat. Szép ez a kép: itt kint vidám tűntetés a rasszizmus ellen, odabent szakmai munka az összetartozásért. De mi a csudának tűntetni akkor, amikor hétágra süt a nap és bent politikusok dolgoznak azon, hogy a kint demonstrálók helyzete javuljon?
Az alig kimondott kérdésre a Romaversitas felsőoktatási hallgatókat támogató alapítvány pólójában és egy „Roma vagyok, nem harapok szabad-e locsolni?” feliratú táblával a kezében Pálosi Szabolcs ennyit válaszolt: „Megvívtuk a harcunkat a diszkriminációval, de ez a harc nem ér véget, amíg Magyarországon a maihoz hasonló helyzet van. Ez ellen mi is tehetünk azzal, hogy kijövünk, megmutatjuk, hogy vagyunk és el tudtunk jutni idáig az előítéletek ellenére is”. 
Amíg beszélgetünk egy antikapitalista szervezet aktivistái pezsdítő szambát kezdenek játszani a dobokon és már majdnem azt gondolom, ez valójában nem is tüntetés, hanem valamiféle örömünnep, hiszen hát az oktatás a keretstratégia kiemelt témája is.
A Roma Polgárjogi Mozgalom országos felkért társelnöke, Bohus László azonban hamar rávilágít arra, hogy bizony nem a béke szigetére érkeztem: „Az utcára zavarják a fasiszta csőcseléket a romák megfélemlítésére! Az száz százalékos nonszensz, hogy a keretstratégiát ez a kormány és Farkas Flórián, egy önálló gondolattal nem rendelkező valaki próbálja beterjeszteni, ráadásul erre Európa figyelmét is szeretnénk felhívni.”
Ezek után már kissé bánatosan szemlélem a nemzetközi szervezeteket, hiszen azt gondolom, ők is azért jöttek, hogy erre a „nonszenszre” irányítsák a figyelmet. Az Amnesty International közleményéből azonban megtudom, hogy ők nem csupán a magyar helyzetet érzik problémásnak - nemzetközi szinten is érezhető hasonló feszültség. Mint kiderül: számos roma és emberi jogi civil szervezet érzi úgy, hogy éppen őket, vagyis a romákat hagyták ki a jogaikat meghatározó keretstratégia megalkotásából. Nehezményezik azt is, hogy a tervezetből hiányoznak a romák elleni erőszakkal és a gyűlöletbeszéddel szembeni fellépés eszközei. Gond az is, hogy nem látják az elszámoltathatóságot és az ellenőrzés, illetve értékelés lehetőségeit sem.
…Az államtitkár távozik, a minőségi oktatásért kiáltó kalocsai iskolások induláshoz sorakoznak. A fa alatt megköszönik egymásnak a munkát az aktivisták, a szambát játszó dobok is megpihennek. Jó hangulatú, valóban békés demonstráció ért véget, a levegőben mégis ott marad a kérdés: ahol a célok ennyire hasonlóak, ott miért ilyen nehéz a párbeszéd? Lehet ott siker, ahol ennyire nehezen értik egymást az azonos célokért dolgozó felek?
Szező: Tóth Enikő
Kép: Horváth Ernő
