Húsvét vasárnap különösen aktuális lehet Mikola Orsi, Fiókalesen című írása, amely még a program indulásakor készült. Jó nosztalgiázást mindenkinek!

Egy tavaszodó, délelőtti nap, huszonegynéhány újságíró-fióka kelt ki a tojásból az Európa Pont fészkében: bemutatták azokat a tehetséges fiatalokat, akik a magyar soros elnökség alatt a már repülni tudó újságírók között tudósíthatnak a magyar soros elnökség eseményeiről.  Elég sok madár gyűlt össze, kamerákkal és mikrofonokkal, hogy a tojáshéjból épp kikelt fiókákat szemügyre vegye, s meghallgassa a védőszárnyakat kiterjesztők és az első repülések megtételénél segédkezők dicsérő szavait: a kismadaraknak sok feltételnek kellett eleget tenniük, s több mint 150 másik, szintén tehetséggel bíró fiókát kellett túlszárnyalniuk. A bizonyításnak azonban nincs vége: két hét kemény tanulás vár rájuk, hogy elsajátítsák a repülés alapjait. Hogy minél gyorsabban kapjanak szárnyra, tanítójuk-mentoruk, Bajnai Zsolt okleveles kerecsensólyom látja el őket feladatokkal. A kis fiókák arcán is látszott a megilletődöttség, hiszen akár egy állatkerti madárkalitkában, mindenki őket figyelte, fényképezte, kérdezte. Ennek ellenére elég hamar elkezdtek csiripelni, kérdéseket feltenni. A madarak csak nézték őket, egyeseknek még a csőrük is tátva maradt – a mellettem álló verébnek még a giliszta is kiesett a szájából –, hiszen a jövő madárgenerációját látták maguk előtt.

A PR-attasé-madanyó még meg is jegyezte, hogy ebbe a versenybe  nem biztos, hogy be tudna szállni, hiszen ezek a kismadarak már jóval tudatosabbak, s élnek annak lehetőségével, hogy az Európai Unió révén és lévén szárnyalhatnak. Ezt a felismerést hivatottak közvetíteni, továbbcsiripelni a többi fiókának is, hogy a magyar madárállomány még szebben és jobban tudjon csicseregni.

Cifrafarkú Cinege (Kerekerdő Hírcsiripelő)
 

Szerző: Mikola Orsolya