Az iparpolitikáról szóló miniszteri ülés volt az első, ahová végre én is eljutottam. A szerkesztőség tagjai rendszeres beszámolóinak olvasása nyomán már volt némi fogalmam arról, hogy mire is számíthatok. És szerencsére nem ért csalódás: a helyszín valóban elegáns, tényleg profi újságírókként kezelnek bennünket, és a pogácsa is finom. Összességében tehát minden feltétel adott az érdemi munkához – nemcsak nekünk, de a politikusoknak is.
Belenézek a programba, hogy meggyőződhessek róla, pontosan mikor is történik majd a nap folyamán mindaz, amiért a város megtelt rendőrökkel, szervezőkkel, sajtósokkal, politikusokkal, és ki tudja még kikkel. Kiderül, az első ülés félórás. Kicsit zavarba jövök: arra ugyanis már az általános iskola matek órái is megtanítottak, hogy fél óra semmire sem elég. Negyvenöt perc sem sok mindenre… Zavarom hamar elmúlik, mert a nap további részében természetesen bőven lesz idejük a Gödöllőre érkezett politikusoknak, hogy komoly kérdéseket tárgyaljanak meg.
Hogy pontosan mire jutottak, az számunkra, akik a sajtóközpontban vártuk a tájékoztatót, csak a nap végén derült ki. De addig sem unatkozott a mindenre kíváncsi újságírópalánta: a média számára kialakított teremben ugyanis óránként levetítették az Ismerd meg Magyarországot! címen futó kisfilmet, vagy ahogy az angol szlogen hirdeti: Hungary – world of potentials. Az alig nyolcperces kisfilmbe belesűrített tizennégy találmány között a csuklós buszon, az automata sebességváltón és a hűtőszekrényen kívül olyan hungarikumok is szerepelnek, mint a puli kutya, a vízilabda vagy a tihanyi visszhang. Hogy a nyilvánosan csókolózó párokat ne is említsük – ami valóban hozzátartozik egy magyarországi város összképéhez. És akinek mindez nem volt elég, a helyszínen egy újabb magyar találmányt, a lánc nélküli biciklit lehetett nemcsak megtekinteni, de kipróbálni is.
Úgy tűnik, mindent úgy alakítottak ki, hogy hazatérve a látogató tényleg elhiggye: Magyarország igenis a lehetőségek világa.

Szerző: Kovács Dorottya