Május 1-je éve óta nem csupán a munka ünnepe miatt nevezetes; hanem azért is, mert 2004-ben ezen a napon tíz új tagállammal - köztük Magyarországgal - bővült az Európai Unió közössége A csatlakozás óta eltelt hét esztendő, túl a számmisztikai alapvetéseken, egy átmeneti tanulóidőszak végét is jelenti. A munkavállalók nemzetközi napjával és a májusfaültetéssel egy időben, ugyanis minden olyan uniós korlátozás megszűnt, amely a közép-kelet-európai országok lakóinak legális és EU-konform foglalkoztatására vonatkozott. Vagyis, mostantól a magyar munkavállalók az Unió területén bárhol szabadon dolgozhatnak, így természetesen Németországban és Ausztriában is.
Ráadásul, hazánk éppen ebben a ciklusban tölti be a soros elnöki tisztséget is. A lisszaboni szerződés elfogadása óta ez a feladat valamivel kisebb megterhelést jelent, mint korábban, ám még mindig tartja magát az a közhely, amely szerint a csatlakozás mellett, ez az igazi EU próbatétel. Innentől már igazán nem lehet „új” tagállamként beszélni egy országról. Persze, a tűzkeresztségen még nem vagyunk túl teljesen, és néhány dologról már most látszik, hogy nem úgy alakul, ahogyan azt előre elképzelték. Ennek ellenére, az elnökség szakmai teljesítményről a nemzetközi szakértők jó része elismerően nyilatkozik. A dicsérő szavak azért különösen értékesek, mert az elnöklő országnak a tagállamok kusza érdekei között kell kiismernie magát, és mindenki számára elfogadható kompromisszumot kell kovácsolnia. Ez viszont sokszor amúgy is lehetetlen küldetés, amit a közismerten lassú brüsszeli ügymenet csak tovább nehezít.
Ugyanakkor az elnökség miatt nem csak Magyarország került uniós reflektorfénybe. Az uniós történésekre pár hónapja, kicsit talán mi, magyarok is jobban odafigyelünk. Persze, mostanában alapvetően többet hallunk ezekről: megszaporodtak a brüsszeli híradások és országszerte egyre több közösségi logóval fémjelzett kulturális-, vagy tudományos programmal lehet találkozni. Ez, az önmagát gerjesztő folyamat visszaköszön a mindennapokban is. Egyre több ismerősöm kérdezgeti: mivel is foglalkozik pontosan az Európai Unió Tanácsa, mi értelme ennek vagy annak a feladatnak, amibe belevágott az elnökség? Egyre többen érdeklődnek afelől is, hol segítenek az uniós álláskeresésben; hogyan lehet más tagállamban tanulni?
Magyarország jogilag nem lett „egyenlőbb” tagja a „huszonhetek” közösségének. Nem írt alá erről semmilyen papírt, nem kapott csinos oklevelet. Mégis, mintha minőségileg előrébb lépett volna egy fokozatot. Remélhetőleg, innentől kezdve a tagságunk által kínált, uniós lehetőségeinkkel is jobban tudunk majd élni. Hiszen ez adhatja meg EU csatlakozásunk igazi értékét.

Szerző: Márton Balázs