A Fiatal Európa Szerkesztőség tudósítójaként a közelmúltban az EU-USA bel- és igazságügyi miniszteri találkozóján jártám Gödöllőn. Mivel az eseményen az Egyesült Államok belügyi tárcavezetője és főügyésze is részt vett, a biztonsági intézkedések messze felülmúlták az eddig tapasztaltakat.
Lassan már egészen rutinosan járunk sajtótájékoztatókra és protokolleseményekre, így a biztonsági ellenőrzésekhez is kezdünk hozzászokni. A mostani konferencia azonban felülmúlta az eddigi összes eseményt együttvéve. A résztvevők illusztris névsorát olvasva azt előre lehetett sejteni, hogy nem lesz egyszerű bejutni a médiaközpontba, vagyis a Művészetek Házába, és ez így is lett.
A Királyi Kastély parkolójában eddig nem látott mennyiségű rendőrautó állt, a kordonok mindkét oldalán pedig kutyás mundérosok járőröztek, hogy a lovas rendfenntartókat már ne is említsem. Sőt, megjelentek a nagyon marcona arcú, színes bőrű fegyveres őrök is, akiknek a füléből természetesen nem hiányzott a telefonvezetékre hasonlító füles sem. Egyértelmű volt, hogy ők nem a magyar rendvédelemnél vannak állományban. Érdekes volt látni ezeket az öltönyösöket, tudva azt, hogy egészen biztosan valamelyik nagynevű amerikai szervezet kötelékében szolgálnak. Olyanokban, amelyekről mi legfeljebb csak a hétfő esti krimisorozatokban hallunk.
Maga a sajtótájékoztató semmi újdonsággal nem szolgált. Minden résztvevő megköszönte a kiváló szervezést és a finom ételeket. Azt is megtudtunk, hogy mi volt a témája a konferenciának (internetes bűnözés és terrorizmus, migrációs hullám, drogcsempészet), de részletek, vagy konkrétumok nem hangzottak el. Még akkor sem, amikor az újságíró kollegák elkezdték kérdésekkel bombázni a sajtót tájékoztató személyeket. A rámenősebb zsurnalisztáknak is mindössze annyit sikerült kisajtolniuk a politikusokból, hogy az érintettek bizony nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek mind az együttműködés, mind pedig a hatékonyabb védekezés területén.
Az esemény, úgy vélem, összességében nem fog sok nyomot hagyni a történelemben. Élményszerzés szempontjából viszont felülmúlhatatlannak bizonyult számomra. Egyrészt azért, mert életemben először a saját szememmel is láthattam olyan embereket, akiket egy átlagos állampolgár csupán képernyőn keresztül láthat. Másfelől, a miliő miatt. Viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy leül mögém az USA nagykövete. Igen, az a nagykövet, aki a minap a dóci lőtéren csillogtatta meg harctudását. És végre elmondhatom magamról, hogy a kérdésemre odafigyelt az Egyesült Államok belügyminisztere. Igaz, csak 35 másodpercig, amíg a kérdésemet feltettem, de egyelőre ennyi is dicsőség. Különösen érdekes volt látni, hogy végtére ők is csak emberek: esznek, isznak, ugratják egymást és elteszik emlékbe a töltőtollat. Hol feltűnően, mint a cseh államfő a napokban, hol feltűnésmentesen, mint mindenki más; folyamatosan.
És üzenem, hogy még magát az amerikai belügyért is biztonsági őrök kísérik pisilni…

Szerző: Orosházi Tamás

Fotó: Kovács András