Sokan és sokat írtunk már arról, mi és hogyan történik az elnökségi események alatt. Volt szó köztársasági őrezredről, Gödöllőről, politikusokról, ülésekről. Szinte mindenhol ott voltunk, mindenről és mindenkiről beszámoltunk az elmúlt egy hónapban. Egy valamit azonban kifelejtettünk: mi van velünk, újságírókkal? Következzen hát a zsurnaliszták körképe innen, a gödöllői kastély árnyékából.
Reggel fél 10. Újságírók hada várja, hogy begördüljenek a minisztereket szállító buszok a kastély elé. Helyezkedő emberek kamerával, fényképezővel, tollal a kezükben. Köztük vagyok én is. Mindenki szeretné a legjobb helyet megszerezni, hogy a legjobb felvételeket készítse. Megérkeznek a delegációk, lezajlik a nyilvános rész, visszavonulunk a központba. Megírjuk a cikkeket, elkészítjük a beszámolókat. Dél van, a sajtótájékoztató fél 5-kor kezdődik. Járatlan vagyok: mit lehet ilyenkor csinálni, mivel ütik el a tapasztalt újságírók az idejüket?
Gödöllőn töltött három napom alatt igyekeztem feltérképezni a lehetőségeket. Hamar észrevettem, ha valódi sajtóssá kívánok válni, a pogácsás tálnál kezdődik minden. Eddigi megfigyeléseim alapján ugyanis bárki és bárhová is menjen, pogácsa nélkül nem indul útnak.
Bár sokan nem így tartják, szeretném leszögezni, az újságírók is emberek. – legalábbis ami a Facebook-használatot illeti. E sorok írásakor is több kolléga böngészi ismerőseit.
Vagy beszélgethet az ember például a Köztársasági Őrezred tagjaival, a Külügyminisztérium munkatársaival a kulisszatitkokról. Készíthet interjút az itt dolgozókkal, esetleg készülhet a délutáni eseményekre.
Végső esetben töltheti az idejét ilyen, és ehhez hasonló cikkek megírásával. Most viszont, hogy befejeztem, új teendő után kell néznem. Azt hiszem, kezdésként eszem egy pogácsát…
Szerző: Endrődi Gábor